Bakancs és pálinka - Torockó és környéke

Ha nem csak egy-két napra, és nem feltétlenül belföldön keresel úticélt, mindenképpen érdemes életedben legalább egyszer ellátogatnod Erdélybe. Kirándulásod alatt garantáltan hangsúlyos szerep jut majd egy jó túrabakancsnak és a pálinkának is.

Torockó (románul Rimetea) a romániai Fehér megyében található. A településnek szinte minden utcájában találunk vendégházat. Természetesen megéri előre foglalni, de a vendégszerető, és barátságos helyieket elnézve biztosak lehetünk benne, hogy nem maradunk szállás nélkül akkor sem, ha arról idejében nem gondoskodtunk. A vendéglátóknak szívügye, hogy jól érezzük magunkat, sose legyünk éhesek, vagy szomjasak, és hogy a környék összes specialitását az étlapra tűzzék ottlétünk alatt. A megszálló vendégnek még a ház pálinkája is ingyen van, a többit a fantáziára bízom.

Mielőtt bárhová is mennénk, érdemes egy rövid, vagy akár egy hosszabb sétát is tennünk Torockón, nem is kell feltétlenül meglátogatnunk a falumúzeumot, és megnéznünk a különleges, csak itt használatos népviseleteket, elég, ha a mesebeli házak között, a múlt századot idéző főtéren bóklászunk, rögtön érezni fogjuk, hogy a stresszt, a rohanást, a feszültséget ez az apró, magyarlakta település hírből sem ismeri. 

A falu közelében lévő látványosságok, turistacsalogató nevezetességek közül kétségtelenül az egyik legvonzóbb a Székelykő, melynek 1130 méteres csúcsa a fehérre meszelt házacskák fölé magasodik, s engem már a megérkezés percében hívogatni kezdett, egyenesen arra bíztatott, hogy a legrövidebbnek tűnő úton, a valójában meredek és minden túlzás nélkül életveszélyes Nagyárkon keresztül vágjak neki a mászásnak. Ekkor még ellenálltam, de pár nappal később azért csak nekivágtam, persze a biztonságosabb, ám valóban jóval hosszabb úton. A terep nem igazán nehéz, egy két kaptatóra, meredekebb szakaszra azért számítani kell. Ha Torockóról indulsz, akkor sok élelemmel és vízzel tankolj fel, ha nem vágsz neki reggel 10-kor, akkor garantáltan csak estére kerülsz elő. És persze elengedhetetlen a jó lábbeli is, mert a túra nem csak időben, kilométerben sem kevés. Azért nem adja könnyen magát a Székelykő, a csúcs előtti szakaszon a kezeidre is szükség lesz, fel kell kapaszkodni néhány sziklára, de ezeket elhagyva már érezheted, hogy megérte, és néhány további méter után a látvány is mindenért kárpótol. Lenézve a falut láthatod, ahonnan indultál, messzebb pedig jó pár kilométer távolságban beláthatóvá válik a terep. A közeli torockószentgyörgyi vár is csak mókás homokvárnak tűnhet innen. Sajnos van azonban, ami elrontja az összképet, mégpedig az a két, ki tudja hányszor átfestett, most éppen piros-fehér-zöldben pompázó, de sárga-kék-piros megszáradt festékpocsolyában toporgó csúcskő, melyek akár osztozhatnának is a színeken. Fotózkodásra persze, ennek ellenére remekül alkalmasak, ahogyan a hegytető maga is. Az ilyen lélegzetelállító panorámákról készült képek gyakran nem adják vissza az eredeti látványt, így a fotók mellett nem árt a pillanatot is elmenteni.

Szintén Torockó közelében, de kicsit messzebb található Torda, ahol a hasadék és a sóbánya is kihagyhatatlan. A Tordai hasadékhoz számos magyar eredetű monda, legenda is kapcsolódik, legtöbbször Szent Lászlóval, és tündérekkel hozzák összefüggésbe a szurdokot. Mostanra a hegyek közé is bekúszó napsugarak biztosan az utolsó hópihéket is elolvasztották, amikor én arra jártam, még fehérség uralkodott, és a hasadék teljes hosszában elég veszélyes volt a csúszós talaj miatt. Nem véletlen, hogy a legextrémebb szakaszokon a sziklába rögzített kapaszkodó láncok segítik a túrázót, ezek nélkül néhol járhatatlan lenne a terep. A hasadék, egészen a végéig besétálva kipipálható egy délelőtt, 2-3 óra alatt, éppen marad még idő Torda másik nevezetességére. Aki a sóbánya szó hallatán egy dohos, köves, csillékkel teli földbe vájt üreget képzel el (ahogyan én is tettem), az nagyon meg fog lepődni, a tordai sóbarlang ugyanis egy föld alá rejtett komplett szabadidőközpont. Kicsit zavaros a koncepció, de a falon lévő feliratok tanulsága szerint az itteni levegő nagyon tiszta, így a sport itt igen jótékony hatású. Ennek jegyében vannak itt ping-pong asztalok, minigolf-pálya, csónakázótó, sőt, óriáskerék is, amit egy bányába levinni, és itt működtetni, lássuk be, nem kis teljesítmény.

Rövid, pár napos ottlétem alatt épp kitavaszodott, a Székelykő érkezésemkor még vakítóan fehér csúcsai a hazaindulásra kopár-szürkére vetkőztek, én pedig csak ajánlani tudom, hogy ha külföldi magyar uticélt keresel, ne felejtsd el Torockót.