Exkluzív alter-parti

Budapesten főpróbált az Emil.Rulez! a VOLT előtt

Nem is olyan régen olvashattátok [ITT], hogy visszatér a kétezres évek magyar alter-zenéjének egyik legegyedibb jelensége, az Emil.Rulez!. Az utóbbi hetekben pedig óvatosan, lopakodva terjedt a hír, hogy a nagy-nagy soproni koncert előtt lesz egy kis-kis buli Budapesten, a Muzikumban. Íme, ilyen volt.
 

Hajós András és zenekara több mint 5 éve játszott utoljára közönség előtt, ez a mostani, nulladik alkalom ennek ellenére nem arról szólt, hogy berozsdásodott színpadképüket, magascéjüket, D-akkordjukat próbálják újra aktivizálni. Ezek már jól bejáratva, reoxidálva csillogtak az első dal kezdetén is. Sokkal inkább a tagok és a közönség jóleső viszontlátása volt ez.A koncert előtt 10-15 perccel még a szokásos, söröspoharat fogó, irreleváns témákról fecsegő embereket lehetett látni a helyszínen, de az érkezőket itt is ott is üdvözlő Hegyi György –és szakálla- már ekkor is sejteni engedte, hogy jó buli lesz.
Hajós András is kitett magáért, már az első perctől bizonyította, színpadra született, akinek efelől korábban kétsége lett volna, azt egy hangos-határozott „színpadra születtem!” felkiáltással igazította útba, s megpecsételte mindezt néhány szakszerű mikrofonba köhögéssel is. A hajdani ERZ-koncerteknek mindig sajátja volt az interaktivitás, sőt a koncert közbeni dalszerzés, ezen az estén Hegyi György gitárállványához íródott egy édes-bús nóta.
A már létező dalok is jól lettek összeválogatva, a set-list talán még változni fog a VOLT-ig, mindenesetre a nagyfenekű nőket éltető opusz, mint koncertindító, nagyot szólt, régi haverunk, Jules a tengerpartról ugyanazzal a flegma intéssel üdvözölt minket, mint rendesen. És jöttek a többiek is, Winkler, Eldeé, a pattanásos asszisztens, és persze Zazie. A friss, ropogós új lemez dalai is remekül szóltak élőben, Hajós nagyjából 13 másodpercre Kiss Tibivé változott a Gyere át alatt, amint velős diktatúra-kritikáját világgá kürtölte megafonjába. A családias hangulatot csak fokozták a zenekarról szóló funfact-ek, például, hogy a dalszöveget sokkal észrevétlenebbül lehet lesni napszemüvegen keresztül, hogy az idő múlásával kisebbek lesznek az ember írott betűi, vagy hogy a billentyűs, Warnusz Zsuzsa leginkább a Zsuzsánna megnevezést kedveli.  Ezektől amolyan bennfentes érzése támadt a jelenlévőknek, a közönségnek kedve támadt úgy érezni, hogy ilyesmik biztosan nem hangzanak el majd a soproni koncerten, s ez is csak hozzátett az exkluzivitáshoz.
Külön érdekesség volt a vetítés, minden dal hangulatához, szövegéhez illő kis klipp forgott a színpad mögötti falon, a Csak a piknik közben Pacman felfalt minden szája ügyébe esőt, a Pattanásos asszisztens alatt meg a tűző napfénytől megsárgult karibi plakátok repkedtek.
A lelkekből s torkokból fel-felbugyogó emlékek ellenére a frissesség is érezhető volt, sok dalt leporoltak, újragondoltak a zenészek, a Kerti parti uncsi kis sütögetésből elvadult barbecue-partiba csapott, hála a másfélszeres tempónak, az Ebola Cola pedig ezúttal magyar szöveggel fertőzött.
A közönségben többségben voltak a harmincasok, a rapid közvélemény-kutatásnak hála kiderült, vannak a placcon olyan párok is, akik egyszer régen épp Emil.Rulez!-en jöttek össze. Sajnos a jegyár sem egyetemista pénztárcára volt szabva, ennek ellenére azért a fiatalabb, feltehetően már általános iskolában a Bölcsidalra szorzótáblázó, ifjabb generáció is jelen volt, s a finisben ők is lelkesen követelték vissza a zenekart a színpadra. Így hát a két visszadal, és a koncert utáni sablon-zene elindulása után, mit volt mit tenni, jött még egy jutalomdal. Ez az est külön poénja volt, ugyanis a közönség a Winkler és Eldeé a hajóra mennek mellett döntött, ami valahogyan épp kimaradt a próbák során jól begyakoroltak közül. Kicsit érezhető is volt a „majd a végén találkozunk” típusú zenélés, persze a pozitív értelemben, az imprózás vége megint csak vastaps lett. Szurkolunk, hogy VOLT-on is így legyen!

Az est nagy tanulságai:

• ez még mindig nagyon jól megy Hajóséknak
• ha egy zenekar hosszú időre elvonul, egy ilyen koncerttel kell visszatérni
• Hegyi György néha mezítláb gitározik
• nem szabad hagyni, hogy az első sorban álló srác énekelje a dal végén, hogy „térerő”, mert ő csak annyit fog a mikrofonba ordítani, hogy öööooaaóóu”
• Gereben Zitának nagyon-nagyon jó hangja van!

Ha eljutottál eddig, az jutalmat érdemel: