Én szeretem a Queen-t, de úgy alakult, hogy az 1986-os budapesti koncertjüket ki kellett hagynom, mert még nem születtem meg. Eddig kicsit sajnáltam is, hogy nem lehettem ott, de most már nem, ugyanis mindent bepótoltam! Az Uránia vetítésén plüssfotelből, HD-ben koncerteztem.
Az ötlet szerintem hiánypótló, mert kinek kell a nagy küzdőtér, a retró frizurák, a susogós mackóban koncertre járó budapesti nép, amikor (majdnem) ugyanaz elérhető tökéletes minőségben, sok kamera felvételével, az első sornál is közelebbről? Ki akarja kifizetni egy fél Moszkvics árát, ha elérheti az élményt egy (két) mozijegy áráért is? Ja, és Queen koncert többet már nem lesz.
Ezt az összes érvet a koncert előtt, a tényleg gyönyörű előcsarnokban találtam ki, miközben vakmerően vártam a mázsás aranycsillár alatt, s kezdett elfogni valamiféle ünnepi hangulat, ami biztosan azon a kicsit szeles, huszonvalahány évvel ezelőtti, júliusi napon is elfogott volna a tömött sorok egyik elemeként. Már-már méltóságteljesen léptem be pár perccel később a Díszterembe (még ez is!), ami tényleg díszes, ugyanaz az arany dizájn, mint odakinn. El is képzeltem néhány pillanatig, hogy a road-ok éppen Brian May gitárját húrozzák, miközben a srácokat még dauerolt hajú magyar lányok kínálgatják Tokaji Aszúval a backstage-ben. Már szinte a bor illatát is érezni kezdtem, amikor BUMM! Minden eltűnt, hiába a stukkók, oda a hangulat, nem számít az aranycsillár se, hirtelen semmi mást nem éreztem, csak annyit, hogy egy moziban vagyok és meg fogok nézni egy filmet, ez pedig a számomra érdektelen, kellemetlen, és unalmas filmelőzetesek miatt volt, amit nyilván le kell adni minden film előtt, de most az egyszer igazán kihagyhatták volna, hogy valamiféle varázslat (érted?!) megmaradjon.
Na de azért Queen a Queen, hogy hatásos legyen a belépője, nem mondom, hogy a One Vision első taktusai után elfelejtettem, hogy nem koncerten vagyok, de komolyan mondom, hogy a dal végén az utolsó pillanatban állítottam meg a tapsra lendülő kezemet, és volt legalább 10-12 ember a teremben, akinek nem is sikerült megállnia. És aztán többször is volt ilyen, az I want to break free után meg már nem is akarta abbahagyni senki a tapsot. El akartuk hinni, hogy ott vagyunk, pár kilométerrel odébb, pár évvel hátrább, és picit el is hittük, de azért röhejes lehetett külső szemlélőnek, ahogyan egy sereg felnőtt ember megünnepel egy mozivásznat.
Viccesesek voltak az amolyan reklámblokkokként betűzdelt kis összekötő jelenetek is, azt a sztorit már mindenki ismeri, ahogyan Freddie meg akarta venni a Parlamentet, de volt itt más móka is, például ökörködés a Hungaroringen, érdeklődve nézés egy múzeumban, autogramm osztás egy majálisra emlékeztető rendezvényen, és spontán beszédbe elegyedés egy aranyos kislánnyal a Duna-parton. Szóval csupa olyasmi, amit egy világhírű rockzenekartól ma is elvár az ember, a nyolcvanas évek magyar fővárosában meg pláne mindenki látni akart.
Helikopter, hajó, léghajó, sportkocsik, a film tanúsága szerint a britek nálunk töltött pár napja egy komplett show volt, egy szünet mentes előadás, a nagy Nyugat beszökött a határon, hogy megmutassa nekünk magát egy kicsit. Ennek a nonstop happeningnek a csúcspontja pedig természetesen a koncert, azon belül pedig egy igazán ütős meglepetés volt, a Tavaszi szél vizet áraszt by Queen. A filmnek is ez lett a katarzisa, itt már tényleg nagyon sokan tapsoltak, egy kicsit a vetítőterem is csak egy szektor lett a Népstadionban.
Aztán a finálé fináléjajként még természetesen bajnokok is lettünk, nem is akárhogyan, Mercury egy hatalmas zászlóba öltözve ünnepelte az elért jó helyezést, melynek egyik oldalán az angol, másikon a magyar színek feszítettek.
Eddig és ne tovább, gondolta a rendező, és ilyen kedves, magyaros hangulatúra alkotta meg a film végét, volt ott élőben ugyan még egy angol himnusz is, amit én azért szívesen meghallgattam volna, de azért így is remek volt az egész. Nem tudom megmondani, hogy milyen élmény lehetett ez a másfél óra annak, aki élőben is ott volt, talán csak egy mozifilm, de nekem tutira ez volt életem Queen-koncertje!
Ha te is szeretnél ilyesmit látni, íme néhány infó az Urániától:
Október 18. Judas Priest: Epitaph - Live in London 2012 http://hd.urania-nf.hu/?p=1864
Október 25. Aerosmith: Rock for the Rising Sun 2011 http://hd.urania-nf.hu/?p=1844
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése