Az INDEX megmondta a frankót

Mégpedig most élőben, az ELTE TTK-n. A Tétékás Nyúz múlt heti újságíróklubjának vendégei SzabóZ, Fiantok Dani és Mesterházi Dávid voltak, akik szerint néha szívás újságírónak lenni, de azért nagy buli. 

Nem csak a közéletről, hanem az újságírásról is sokat meg lehet tanulni, ha valaki minden nap beleolvas egy-két Indexes cikkbe, de ennél még sokkal jobb, ha a saját fülével hallja az okosságokat, olyanoktól, akik benne vannak pár éve a sűrűjében. SzabóZ, Fiantok Dani és Mesterházi Dávid pontosan ilyenek, és most végre nem egysíkú történetvezetésről, tengerszint feletti magasságról vagy hengerűrtartalomról meséltek (najó, arról is), hanem bevittek egy kicsit a kulisszák mögé is.

A pódiumbeszélgetés-tematikájú klubesemény kicsit nehezen indult, egyrészt azért, mert a kérdező Boldizsár Mártonnak kellett pár perc, hogy belerázódjon a dologba, - nem kötözködésképp, olyan emberektől, akiknek többek között az a munkája, hogy kérdéseket tesznek fel, biztosan nagyon nehéz jól kérdezni - másrészt pedig SzabóZ, aki később mindenre 10 perces választ adott, nem volt hajlandó bekapcsolódni, amíg twitterre, vagy facebook-ra vagy tumblr-re (meg amik még vannak) ki nem posztolt valami nagyon fontosat. De aztán pont ő húzta fel a dolgokat a kicsit izgalmasból a wow-ba, amikor választ adott arra, hogy mennyire van még versenyben a "hagyományos újságírás" az Indexel és társaival szemben.

„Már tök régen az Index számít hagyományosnak.”

Aztán azért árnyalta a dolgokat, mesélt a nyomtatott újságokról is, számokkal megerősítve a tényt, amit az átlag médiafogyasztó már csak a saját szokásait megfigyelve is sejthet, hogy hónapról-hónapra drasztikusan csökken a print-eladás.

Jöhet a kicsit fizetős hírportál

Mesterházi Dávid, akinek a pontos pozícióját nem jegyeztem fel, mert hosszú, és úgyse mondana sokat, ennek kapcsán a sales-oldalról mesélt, meg arról, hogy hogyan kell az Indexnek megélnie a hirdetőkből. Szerinte kifutóban van a banner-biznisz, sok cég már nem is az olvasók, vagy a reklámcsík megjelenésével, hanem csak az átkattintásokkal, sőt néhány partner csak a hírportálon keresztül kötött szerződésekkel arányosan fizet. Ez egyre jellemzőbb, így Dávid szerint nem lehetetlen, hogy pár éven belül lesz az Indexnek fizetős része. Ez rosszul hangzik, de ahogy mondta, ez nem annyira durva, mert sok amerikai és angol portálon is bevezették már ezt, és tényleg nem kell magas árakra gondolni.

Abban mindhárman egyetértettek, hogy a fizetősség felé mutatnak a dolgok, példának a Netflix-et hozták, ami egy amolyan á lá carte tévécsatorna, és tök jól működik nem csak a legfejlettebb országokban (és nálunk nincs :( ).

Ez hülyeség, gondoltam én ekkor, hiszen ugyanaz a tartalom jobb, ha nem kell érte fizetni. De SzabóZ-nek elég jó ellenérve volt, pedig nem is tiltakoztam hangosan. Mégpedig az, hogy ő is Netflixezik, meg iTunes-ozik is, és ott van ugyan a torrent, de ott kb. 10-ből 6-szor nem azt a tartalmat kapja meg, amit szeretne. Ha meg kifizet érte mondjuk 1 dollárt, akkor tudja, hogy nem lesz melegpornó a Die Hard helyén. Jogos! Mondjuk nálam az arány 10-ből inkább 4, de az olcsó és minőségi szolgáltatás sokszor csábítóbb lehet az ingyen-gagyinál.

Lehet termékelhelyezés, de hitelesnek kell maradni

Fiantok Dani főleg a videókról, az IndexVideóról beszélt. Elmondta, ami persze nyilvánvaló, hogy a videókat rengeteg pénzbe és időbe kerül leforgatni, és ezek általában nem hozzák vissza az árukat, de szerencsére a vezetés nem olyan, hogy emiatt lehúznák a rolót, és elküldenének 10-20 embert. Tényleg nagyon sokan szeretik hallani, látni is, hogy mi van a karakterek mögött, de míg ez a statisztikában igen, a bevételben nem igazán látszik meg. A moderátor kérdezte Danit a Bakancslistás (felmászós, megmászós, lecsúszós, kipróbálós stb.) videókról is, s kiderült, hogy ez egy különleges sikersztori, ugyanis egy nagy cég, a HTC látott fantáziát a kisfilmekben, s beszállt, mint szponzor. És cserébe nem is kell a nézők arcába tolni, hogy mennyire jó a legújabb mobiljuk, meg mennyi funkciója van. Az azért tényleg jó, hogy nem kell elmenni a Trumanshow-irányba, szerintem már a is elég durva, hogy az ixfaktorban mindenki pannontableten üzen haza anyunak, hogy finom volt a rántotthús.

Itt ért vissza valahol a beszélgetés a korábbi témához, azaz hogy a bevételszerzések egyik jó módja a termékelhelyezés. Például Dani szerint a Bakancslista-széria esetében sokkal hitelesebb tud lenni egy mobilcég támogatása, mintha a Columbia csinálná ugyanezt. Azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a szponzor sosem szólhat bele, hogy mi legyen a videóban.

A moderátor után a közönség is kérdezhetett, és mivel az újságíróklubba nagyrészt újságírók, vagy a szakma iránt érdeklődőt járnak, gyorsan arra terelődött a szó, hogy hogyan lehet bejutni például az Indexbe, meg hogy mennyit is lehet ezzel keresni. Tök jó volt ilyen őszinte kérdéseket, és főleg ilyen őszinte válaszokat hallani. SzabóZ szerint az első időszak nagy szívás, egy kezdőnek be kell írni magát a szakmába, és ez beletelhet akár 4-5 évbe is, de ebben is időszakban is lehet annyit keresni, mint mondjuk egy pedagógus. Utána viszont azért kezd nagy buli lenni, ahogy meséli, az Index Flórián téri székházában eléggé jó a hangulat, mindenki beszélget, kajál meg zenét hallgat. Dolgozni nem is mindig lehet, szóval a komolyabb, utánajárósabb cikkek inkább otthon születnek. 

De azért vannak árnyoldalak még ilyenkor is, Dávid szerint például eléggé nehéz beleszokni, hogy nincsen percre meghatározott munkaidő, neki volt már 30 órás mnkanapja is, amikor az ügyelet lejárta előtt pár perccel jött a hír Michael Jackson haláláról. Olyankor perse nem lehet otthagyni a történéseket, hanem menni kell utána, olvasni, keresgélni még pár órát és gyártani a kontentet.

A kérdezők a web2-re is gyorsan ráterelték a szót. A srácok azt mesélték, hogy sajnos az Index kicsit lassan reagál a legújabb dolgokra, facebook-ja is csak május óta van, miközben a NYTimes már snapchattel nyomul, de igyekeznek ezen változtatni, meg majd az app-ot is kipofozzák.

„Van 444, végre van ellenfél!”

A konkurenciát sem lehetett megkerülni, de teljesen jó volt hallgatni, hogy nem a szokásos, erőltetett tiszteletkörök futása ment, hanem a valódi lelkesedés a többiek iránt. SzabóZ elmesélte, hogy igen, eléggé rossz volt, amikor egy nagy csapat lelépett Uj Péterhez (444), de az kifejezetten jó, hogy végre lehet versenyezni, lehet valakivel harcolni az olvasókért, lájkokért, mert az elmúlt években ez nem igazán adatott meg.

Az utolsó jó kérdések egyike arról érdeklődött, hogy mik a legközelebbi tervek, lesznek-e nagy változások, és hogy mi most az aktuális nagy projekt. Kiderült, hogy nagy projekt nincs (vagy csak nagyon ügyesen eltitkolták, ahogyan a nagy projekteket szokás?), az Indexnél volt már újítás, volt már forradalom (blogketrec, index2 stb.) most az a cél, hogy ismerősek maradjanak, megbízható, egyenletesen jó színvonalat tartsanak.

Izgi volt, ügyesen kérdeztünk, a vendégek pedig ügyesen válaszoltak, köze sem volt egy sajtótájékoztatóhoz. Köszi a Tétékás Nyúznak, várjuk a folytatást!