A politikus is lehet ember – Horn Gyula

Balról jót, jobbról kevésbé jót is mondanak Horn Gyuláról, de politikai érdemei elvitathatatlanok. Sokakban leginkább közérthető, világos és emberi stílusa maradt meg, s hogy nem erőltette a cicerói körmondatokat, ha a lényeg pár szóban átadható volt.

De hol a határ ember és politikus között? Külön lehet-e a kettőt választani? A nyugdíj jelenti-e egy politikai karrier végét? Foglalkozás vagy életforma? 

Mindezekről Tóth-Szenesi Attilát,az Index politika rovatának vezetőjét kérdeztem.

Én az 1994-98 között vezető pozícióban lévő Horn- kormány munkáját nem igazán követtem figyelemmel, akkoriban inkább a levonók, a körteformák a homokozóban, és a cipőkötés megtanulása foglalt le. Horn Gyula tevékenysége, döntései, az általa képviselt politika azonban jól vannak dokumentálva ebből az időszakból, s annyi még az Uborka című báb-maszk-pol show-ból is kiderült, hogy Horn emberközelibben, sallangmentesebben, s valahogy tisztábban kommunikál, mint az akkor a parlamentben ülő képviselők nagy része. A maiakról már nem is beszélve.

Miben változott meg Horn kormányzása óta a politikai? A jelenlegi helyzetben tudna-e meghatározó szerepet vállalni egy hasonló elveket valló, hasonló látásmódú politikus vagy ez ma már lehetetlen lenne?

TSZA.: Nagyon sokat változott a világ 1994-98 óta. Az MSZP szavazói viszont változatlanok, így nincsenek kétségeim: ha Horn Gyula feltámadna, vagy megjelenne a színen egy Horn-kaliberű politikus, akkor a baloldal Bajnait is, Mesterházyt is bulldózerrel tolná félre.

Mennyiben képviselt más álláspontot, más irányvonalat a párton belül, mint a mai MSZP, Mesterházy Attila, vagy korábban Gyurcsány Ferenc?

Tóth-Szenesi Attila

TSZA.: Horn Gyula pragmatikus politikus volt, aki legszívesebben a langyos, hetvenes évekbeli jólétbe vezette volna az országot, de tudta, hogy ez lehetetlen. Mesterházyról nekem fogalmam sincs, mi a véleménye, egy dolgot tudok róla, hogy nagyon, de nagyon szeretne miniszterelnök lenni, de hiányzik hozzá a tehetsége. Gyurcsány, ő más kategória, ha kell, bocsánatot kér Kádár János bűneiért, ha kell, példának állítja Kádár Jánost. Ez nem pragmatizmus, ez valami egészen más. Ha megengedő vagyok, akkor beérem azzal: a hatalom mániákus akarása. Horn nem ilyen volt. 

De persze Horn Gyula régen ismert volt már a 94-es választások előtt is. A Vasfüggöny 1989-es lebontásának ikonikus képsora, amint egy óriási drótvágóval, és Alois Mock osztrák külügyminiszterrel karöltve átvágja a megmaradt drótokat a néhány héttel korábban megszűnt műszaki határzár utolsó szakaszán. A június 27-i esemény után szeptemberben szintén Horn jelentette be, hogy hazánk átengedi a határon az NDK azon polgárait, akiket Ausztria vízum nélkül fogad. Ez nagyon jelentős lépés volt a későbbi német újraegyesülés szempontjából.

Hogyan fogadta a magyar közvélemény, hogy számos európai országban hősként ünneplik Hornt a Vasfüggöny lebontása miatt? Idehaza is megkapta a neki járó tiszteletet?

TSZA.: A magyar közvélemény külpolitikailag analfabéta, így azt, amit nyugaton mondanak, szentírásnak veszi. Mindez egy jó adag kishitűséggel is párosul. Különösen így volt ez a 90-es években. Biztos hozzájárult Horn 1994-es nagyarányú győzelméhez, hogy a németek, osztrákok a vasfüggöny lebontóját látták benne, sorra kapta a kitüntetéseket, utcát neveztek el róla. Mellesleg tudjuk, hogy Horn nem egyedül bontotta le a vasfüggönyt, de talán az ő PR-ja volt a legjobb.

A másik oldal, a róla alkotott negatív kritikák, sőt végtelenül elítélő vélemények alapja nagyrészt 1956-os szerepvállalása. Horn 1956 decemberétől 1957 júniusáig a karhatalmi erőknél, a pufajkásoknál szolgált. Jó pár évvel később is tiszta lelkiismerettel állította, hogy ott és akkor a törvényes rendet, a közbiztonságot védte a forradalom időszakában kiszabadult bűnözőkkel szemben.

Hornt van, aki korszakalkotóan nagy politikusnak, van, aki a nép ellenségének tartja. Ezek a vélemények általában a bal illetve a jobb oldal álláspontját képviselik? Vagy más szempontok mentén szerveződik Horn kettős politikai megítélése?

TSZA.: Alapvetően bal- és jobboldal kérdése Horn megítélése, bár politikusi képességeit még maga Orbán Viktor is elismerte, méghozzá még Horn életében, Orbán pedig nem az a típus, aki dobálná a bókokat baloldalra. Szerintem a rendszerváltás utáni miniszterelnökök közül a legjobb teljesítményt Horn nyújtotta. 

Az más kérdés, hogy egy normális országban Horn Gyula egy ilyen homályos 56-57-es múlttal nem lehetett volna miniszterelnök. Eszébe se kellett volna jutnia, hogy induljon. Itt a volt kommunisták - sok oka van ennek, például az, hogy itt semmilyen forradalom, még bársonyos sem volt - úgy döntöttek, hogy inkább a változások élére állnak, nem pedig elhúznak békében.

Az 1998-as, az MSZP szempontjából vesztes választások után Horn lemondott pártelnöki tisztségéről, de a politikától még jó ideig nem szakadt el, 2002-ben Medgyesi Péter kinevezte miniszterelnöki különmegbízottnak, s 2003-ig a Szocialista Internacionálénak is tagja maradt. Sőt 2004-ben még szerepelt az MSZP EP-listáján, a választást megelőzően azonban ezt a képviselőséget visszautasította.

Még betegségét megelőző utolsó aktív évében, 2006-ban is rendszeresen szerepeltek nyilatkozatai a médiában, melyekben méltatta Orbán Viktor politikai adottságait, a Fideszt azonban továbbra is elítélte. Bírálta Gyurcsány Ferencet is, kinek az MSZP élére való megválasztását sosem támogatta.

Aki, Horn Gyulához hasonlóan hosszabb időt tölt a politikában vezető pozícióban,  az mennyire tud a visszavonulás után eltávolodni tőle?

TSZA.: Valószínűleg semennyire. Egy volt magyar miniszterelnök mondta, hogy neki a pozíciója megszűnése után legjobban az hiányzott, hogy nem hívhatja fel európai miniszterelnök-társait a közvetlen telefonjukon. Másnak meg, gondolom, a hatalom hiányzik, és ez nem feltétlenül negatív. Ha valaki politikusnak áll, az a minimum, hogy akarja a hatalmat, ha meg elveszíti, akkor fáj neki. Eltávolodni semmiképpen nem tud a politikától, nyilván folyton belepofázik, és meg van győződve, hogy ő jobban csinálta. A rendszerváltás után egyetlen olyan miniszterelnöki teljesítményt sem láttunk, amely után az elkövető bocsánatot kért.

Törvényszerűnek látszik, hogy aki egyszer vezető politikus lett, az mindig az is marad, s hogy a politikai karrier nem csak a munkaidő, a hét végéig, a nyugdíjkorhatár eléréséig tart. Az ily módon hosszúra nyúló pályafutást megérő politikusoknak pedig hitelességük megőrzése érdekében tanácsos mindvégig azonos nézeteket vallani, azonos értékrend mellett kiállni, vagy legalább nem túl látványosan és gyakran váltogatni azokat. Horn Gyula politikusi értékrendjének egyik sarokköve a közvélemény számára való közérthetőség volt, s az, hogy döntéseit mindig az egyszerűség, a célravezetőség szellemében hozza meg, kevesebb jelentőséget tulajdonítva a látványos megnyitóknak, hangzatos köszöntőknek, s az illusztris megjelenésnek. Ez tette egész személyét kedvelhetővé, s ennek a képnek nagy szerepe lehetett a 1994-es fölényes arányú választási győzelemben is.

Hogy jól, vagy rosszul, annak megítélése főként politikai látásmód kérdése, de Horn Gyula egyforma elhivatottsággal tette a dolgát egész pályafutása alatt, s július 8-án, hétfőn a Fiumei úti sírkertben Magyarország egyik legjelentősebb, s legnagyobb eredményeket elérő miniszterelnökétől vettek végső búcsút.