A kés temetést okoz - interjú a dAsh zenekarral

Azt mondod, állóvíz a magyar metálzene? Hogy évek óta nincs újítás, ugyanazok, ugyanúgy rázzák a megfáradt headbanget? Én meg azt mondom, hogy ha ebben a műfajban utazol, akkor itt a zenekar, amelyiknek a  koncertjén pár év múlva te is ott leszel az Arénában. Vagy a Wembley-ben.

Zurbó Zolival és Rubóczki Tomival, a dAsh alapembereivel beszélgettünk. 

Kiss Ádám - ének, Zurbó Zoltán - gitár, Árva Péter - basszusgitár, Rubóczki Tamás - dob, Rubóczki Ádám - gitár

A dAsh egy debreceni metálbanda. 2009-ben alakultak, de nem fedték fel rögtön magukat, előtte még három évnyi melót beleraktak az első, 6 dalos albumba, meg persze a stílus, a hangzás tökéletesítésébe, a megfelelő zenésztársak megtalálásába. Aztán csak előbújtak a stúdióból, megmutatták, hogy mennek azok a ravasz szólamok és futamok a színpadon is, még pedig nem is akárhogyan. Azóta itt vannak, és a műértők imádják őket.



Néhány napja jött ki az új kislemez, a Knife Causes Burial. Hogy pörög a youtube-számláló?

Köszi szépen, a youtube-on szépen teljesít az anyag, nemsokára pedig már letölthető lesz a bandcampünkről is.

Ki írja a szövegeket? Néhány dalnak - a metálhoz képest legalábbis- szokatlanul kidolgozott, minőségi sztorija van. Vannak benne valós élmények vagy csak fikció?

Köszi. Az új lemez szövegeit én írtam (Rubóczki Tomi - dob). Az egyik dal két sztorit dolgoz fel, hasonló témakörben. Ha azt állítanám, hogy valós élmények alapján születtek, pár napon belül nekem is lenne egy sorszámom, meg hozzá szabványpólóm, tehát azt mondom, hogy nem én voltam.  Az egyik történet fikció, a másik valós eseményeken alapszik. A „The Dihydrogencarbonates” dal szövege semmilyen bűntény bizonyítékául nem szolgálhat, az kicsit más irányvonal, mint a hosszabbik szerzeményé.

A zenében nyilván egyetértetek, de egy zenekarban vannak más kérdések is. Milyen szabályaitok, milyen elveitek vannak a menedzsmentet, dizájnt, a rajongókkal való kapcsolatot illetően? 

A legfontosabb a zenekarunkat illetően a tudatosság. Szeretünk mindent előre megtervezni, megszervezni és itt nem csak a koncertekről van szó. Megtervezzük a stúdiózás kezdetének dátumát, szinte egy évre előre, és belőjük a megjelenés időpontját is majd hogy nem órára pontosan. Vagy például a pólóink megjelenését. A lényeg, hogy mindig történjen valami a zenekar körül. Szeretünk közvetlen kapcsolatot tartani a közönségünkkel, mert mindannyian rendkívül barátságos fazonok vagyunk. És ráadásul iszonyat jóképűek (:D - a szerk.)
A dizájnt teljes mértékben Molnár Boglárkára bízzuk, mert tökéletesen önti vizuális formába a zenénket, a profi fotóinkat pedig Kovács János készíti.

Nemrég estetek át egy tagcserén, méghozzá frontember-fronton. Hogy fogadta a közönség az új énekest? Sokan reklamáltak a váltás miatt? 

Szerencsére zökkenőmentes volt a váltás, egy-két kivételtől eltekintve mindenki pozitívan fogadta Jay-t (Kiss Ádám - ének).

A zúzós, matekos részek mellett azért majdnem minden dalban megvan a dallamosság, a könnyebb feloldás. Mennyire tudatos, mennyire volt tudatos a kezdetekben ez a kettősség, ez a változatosság? 

Teljes mértékben tudatos volt és lesz a későbbiekben is. Mindannyian nagyon szeretünk betonozni,szeretjük a törtebb ritmusokat, a páratlan ütemezést, de mindig jól esik feloldani egy lazább refrénnel a tömény riffelést.

Azt írtátok a rajongóknak facebookon, hogy legközelebb Debrecenben csak márciusban játszotok majd.  Mi lesz addig? Budapest? Külföld?

Szeretnénk mindenképpen külföldre is eljutni jövőre, de nagyon komplikált megszervezni. Azért nagyon bízunk benne, hogy összejön. Igaz, március közepén játszunk legközelebb Debrecenben, de előtte lesznek vidéki bulijaink, valamint egy pesti megmozdulás is.

Szerencsére egyre több bulitok van a fővárosban is. Volt már A38, a Dürer-kertben pedig visszajáró fellépők vagytok. Mikor, hogyan volt az áttörés, amikor beindultak a megkeresések, az ajánlatok? 

Szerencsére már a Breath c. lemezünk megjelenése után pár héttel befutottak az első felkérések és ez azóta is töretlen. Reméljük hogy ez már csak fokozódni fog jövőre.

Milyen zenészek inspirálnak leginkább titeket, kik a példaképeitek a szakmában? 

Imádjuk a komplex, kísérletező metálzenéket. Nagy kedvenc a Periphery, Dream Theater, Protest the Hero. Én személy szerint Metallic-án, Panterán nőttem fel (Zurbó Zoli - gitár).

Ha közösen választhatnátok egy helyszínt, bárhol a világon, hol lépnétek fel legszívesebben?

Bárhol a világon szívesen fellépünk, ahol kíváncsiak ránk. Nincs konkrét helyszín, inkább nagyon szeretnénk kipróbálni, milyen egy sokállomásos külföldi turné. Az izgalmas lenne.