Kamat! Vágod!?

- kérdezte Varga Mihály Matolcsy Györgyöt tegnapelőtt. - Vágom bizony. - mondta Matolcsy, és vágta is, mégpedig az alapkamatot. Az újság megírta, a rádió bemondta, az emberek meg hümmögtek, hogy nocsak, megint alacsonyabb. Én meg nem tudtam, hogy ez mit is jelent, ezért megkértem két profit, hogy mondja el, nagyon lassan, nagyon egyszerűen. Ha te is hümmögtél, és te se tudod, mi a fene az az alapkamat, és jó-e vagy rossz, hogy csökken, akkor ez a cikk épp Neked szól.


Az alapkamat változtatásának lehetősége nagyon erős fegyver az Magyar Nemzeti Bank kezében, mert lehet, hogy nem egyértelmű, de egy ilyen módosítás szó szerint az egész gazdaságra hatással van. Mégpedig így:

Az MNB hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, azok pedig a tartalékolási kötelezettségük miatt a likviditás fenntartása érdekében tartalékot helyeznek el minden egyes betét után a központi bankban. Így a teljes gazdaságra kihat az alapkamat változtatása. Ez a monetáris döntéshozók egyik legerősebb fegyvere.

Mi közöm nekem ehhez? Se MNB nem vagyok, se kereskedelmi bank! - fakad ki most Manci néni a nyugdíjasklubban a blogot olvasva. Tényleg nem, kedves Manci néni, hanem esetleges ügyfél tetszik lenni, akinek a kereskedelmi bank olyan feltételeket szab, amilyeneket neki is szabtak fentről.
Máshogyan, nénik nélkül: Ha magas az alapkamat, akkor a bankok az ügyfelek lekötött pénzére is magas kamatot adnak, de a felvett hitelek törlesztéséhez is többet kell fizetni.
Ha pedig alacsony, akkor nem hoz sokat a spórolt, lekötött pénzünk, de a hitelt felvenni se annyira kockázatos. 

Kattra nagy!

Mindez szakszerűen:

Leegyszerűsítve ha magas a kamat akkor az emberek szívesebben teszik be a bankba a pénzüket, mert nagyobb hozamot várnak, és kevésbé vesznek fel hitelt, fektetnek be és vásárolnak, mert a hitelkamat olyankor drága.

Akkor hát haszna is van meg kára is, akkor is ha magas, meg akkor is ha alacsony. Van ennek értelme? Mikor csökken? Mikor nő?
Persze, hogy van értelme, hiszen mind az emelés, mind pedig a csökkenés előre kifundált, jól megfigyelhető jelenségeket okoz, menetrendszerűen. 

Ha csökken az alapkamat, az fellendíti a gazdaságot, hiszen leegyszerűsödik a hitelfelvétel, effektíve több pénzhez jutnak az emberek, tehát a kamatvágás minden esetben egy monetáris lazításnak felel meg. Gazdasági fellendülést hoz ez a háztartások, a bankok, illetve az állam számára is.

A monetáris politika célja gyakran az infláció féken tartása is lehet. Ha magas az alapkamat, az visszafogja az inflációt, de a gazdasági növekedést is, hiszen kevesebb pénz forog a gazdaságban.

Világos, hogy a gazdaságnak dübörögnie kell, az inflációnak pedig alacsony szinten maradni, csakhogy ez a két feltétel, mint látjuk, a libikóka két oldalán van, és nincs egy állandó arany középút. 
Éppen ezért:

Az alapkamat csökkentése mindig egy időszakos megoldás, idővel emelni kell, azaz monetáris szigorítás kell, hogy következzen. A kulcs az időtényező. Nem lehet tudni laikusként, hogy meddig húzható egy lazítás. Ez alatt az idő alatt végbemehet a kívánt fellendülés, ami után az elszaladt inflációs számokat vissza lehet fogni egy szigorítással. Amikor ez már elfogadható méreteket ölt, újra lehet vágni a kamatrátán. Felfedezhető tehát egy bizonyos ciklikusság.

Azt tehát elmondhatjuk, hogy a magas alapkamat senkinek se jó igazán, de annak sincs értelme, hogy talicskával hordják a pénzt a gazdaságba, mert hosszú távon attól se lesz sokkal jobb, sőt. Az egyensúlyra kell törekednie az MNB okosainak, főleg ezen túl, hiszen most, hogy elmeséltem népes olvasótáboromnak a lényeget, több millió árgus szempár vigyázza majd, hogy az emelést csökkenés, a csökkenést meg emelés kövesse.
Ugye, hogy nem is olyan nagyon bonyolult?




A lila betűket Füstös Mónitól, a Privátbankár.hu munkatársától,
a pirosakat pedig Cseresznye Petitől, az XTB Magyarország kereskedőjétől kaptam, nagyon köszönöm!